Nőnapi csokor
Salgótarján nem pusztán egy építészeti teljesítmény, házak, terek halmaza, vagy utak, járdák hálózata. Az itt élő emberektől olyan amilyen, mi formáljuk, a mi tükörképünk, és a jövője is rajtunk múlik.
Salgótarján mi vagyunk.
Szeretnék nagyobb figyelmet fordítani azokra az emberekre, akik itt élnek. Nincs mindenki reflektorfényben, sokan nem is igénylik. Mégis fontosak. Itt laknak, dolgoznak, tanulnak, van véleményük, szeretik a lakóhelyüket.
Furcsa dolog ez, mert sokan vannak, de az itteni társadalmi-gazdasági folyamatok sodrásában mégis maroknyian csak. Mindenképpen többen, mint amennyien itt szerepelnek, de nem elegen.
Nem sztárok vagy influenszerek, teszik a dolgukat.
Mivel ez a kiállítás a nemzetközi nőnap előtt nyílik, ezért egyben tisztelgés is a salgótarjáni nők előtt.
A kiállított portrék valójában egy szubjektív válogatás eredményei az ismerősi körömből. Nyilvánvalóan a lehetőségeim és képességeim túl szűkösek voltak, de az üzenet talán fontos.
Több figyelmet érdemelnek
Számtalan alanya lehetne még ezeknek a felvételeknek. Kérem Önt, hogy amikor ezt a galériát nézi, gondoljon arra a lányra, hölgyre, nőre, akit nagyra becsül, és tudja róla, érzi, hogy itt lenne a helye. Mert így van.
Köszönöm szépen mindenkinek, akik részt vett ebben a munkában! Ez a kiállítás éppen ezért nem az enyém, én csak eszköze vagyok az üzenetnek. Ez a kiállítás a miénk, minden szereplőé.
Ez a galéria szűk két hónap alatt készült el. Nagy feladat volt egy ilyen csetlő-botló fényképezőgép tulajdonosnak, mint én is vagyok, de szeretem a kihívásokat és szeretek mindig tanulni, tapasztalni.
Nem kért fel senki erre a munkára, önként vállalt feladat volt, mert szeretek fotózni, történeteket mesélni, képekkel, fényképekkel, filmmel dolgozni. Remélem, a legtöbb fotó elmesél egy kis történetet! Legalább annak, aki ismeri a szereplőket.
