Termékeny talaj

Szociálpszichológiával, vagy szervezeti viselkedéstannal foglalkozóknak szerintem a szeme sem rebben a hazai folyamatokat figyelve, nincs itt semmi látnivaló, ez így működik, és kész (de az is lehet, hogy egy aranybánya nekik ez a kor). Nem vagyok ugyan ezeknek a területeknek (sem) a szakértője, de nagyon érdekel, hogy egyes, megkérdőjelezhető módszereket alkalmazó és elfogadó csoportok hogyan jönnek létre, terebélyesednek - számomra teljesen érthetetlen módon.
Az is igaz, hogy külső szemlélőként figyelem többbnyire a közösségeket, tekintve, hogy kerülöm a szoros csoportkötődéseket, inkább  non-konformista vagyok, fontos számomra a morális integritás.

Közvetlen környezetemben is látom, főleg választások idején, de leginkább az önkormányzati választás előtt, hogy sok-sok embert könnyedén és magától értendően alámerül az aljas hazudozás, gátlástalan hangulatkeltés legmélyebb pöcegödrébe - és jól érzi magát (noha sokszor névtelenül, álprofilok alatt teszi, ezzel rögtön minősíti is a véleményt és önmagát).

Miért? Miért? Miért alakul ki tehát egy-egy nagy csoport, és miért működik úgy, hogy erkölcsileg, etikailag megkérdőjelezhető módon próbál előnyökhöz jutni, és miért fogadják el ezt a csoporttagok? Nem vagyok szakértő, csak érdeklődő.

Az egyik fontos tényező az idomulás. Ha például egy vezető morálisan megkérdőjelezhető módon viselkedik, és az büntetlen marad, akkor a csoporttagok ezt a magatartást célravezetőnek tartják, és ők is elkezdenek idomulni a vezetőhöz, mert ezt látják az érvényesülés útjának. Érzelmi fertőzésnek nevezik azt, amikor  a vezető attitűdje átragad a csoporttagokra, így a negatív morális szint normává válik. Ebben a folyamatban persze szükségesek azok az emberek is, akiknél, hogy azt mondjam, alacsony a léc.

Ezen felül van egy modell, ami azt írja le, hogy az egyének sokszor olyan csoportokat (vezetőket) választanak, akiknek az értékei hasonlítanak a sajátukhoz. Ráadásul a vezető is nyilvánvalóan olyan embereket vonz be, akik nem kérdőjelezik meg az ő morális szintjét. Nagyobb csoport esetén ez az irányítási hierarchia miatt több vezetői szintet jelent, és ennek megfelelően nagyobb mértékben vonzzák be a hasonló jellemeket. Vagyis szinte természetes, hogy például a hazugság, a sunyi, alattomos ügyeskedés, a cinikus képmutatás egy csoportban normává válhat.

A csoportok egy idő után szinte teljesen homogénné válnak, hiszen olyanok maradnak ott többnyire, akik számára az adott környezet elfogadható. Ijesztő, ha ez  a folyamat meghatározza egy társadalom életét, ha mértéke kimagasló. Ott nagy bajok vannak. Mert rendben, van ilyen. De ennyire tömeges?
Ezt látjuk.
És szerintem ez csak részben kontraszelekció, vagy inkább az egyik következménye a kontraszelekció.

Azt gondolom, hogy azok, akik néha dilemmába esnek és kinyilvánítják kétségeiket, de a csoportban maradnak, élvezik az ott elérhető lehetőségeket, előnyöket és a csoport közegét, valójában alig különböznek a csoport többi tagjától morális értelemben, vagy opportunisták is valamilyen mértékben (vagy teljesen szemellenzősök). Nagy kérdés az is, hogy az, aki egy ilyen csoportban aktívan részt vett, közel került a vezetői szerepkörökhöz, elfogadta a belső folyamatokat, aktívan dolgozott a csoport építésén, kihasználta az előnyöket, de aztán elhagyja az elnyomott ambíciók, háttérbe sorolás, sértettség miatt, vajon milyen morális tartalékokkal és előnyökkel rendelkezik. Bízzunk abban, hogy tényleg van jellemfejlődés! Lehet az is, hogy a csoportban résztvevő egyén eleinte tényleg ideológiai alapon került be, de valóban egyre kellemetlenebbé vált számára ez a közeg. Az ember nehezen vált, ha már elköteleződött. De végtelenségig ez nem mentheti fel.

Amikor a vezető döntéshozók felelősségét firtatom, akkor ez az egyik fontos tényező a számomra. Akit kiválasztunk, megbízunk arra, hogy vezetője legyen bármilyen közösségnek, halmaznak, amely a társadalmat alkotja, akkor elvárom tőle, hogy emelje fel az embereket, hogy morálisan alkalmas legyen a feladatra, példát mutasson, legyen társadalmi, környezeti érzékenysége, felelősségvállalása. Ő egy vezető. Mutassatok egy vezetőt!

A csoportok vagy egy vezető támogatói (szavazói) azonban egy másik halmazt is alkothatnak, és ez is a vezető személyiségéhez, viselkedéséhez kötődik. Társadalmunkra sajnos jellemző, hogy a rendszerváltás után újra felerősödtek a  feudalizmusra jellemző elemek (vagy mindig is jellemzőek voltak). Az etatizmus, tekintélyelvűség, paternalizmus, állam alá rendelt piaci szereplők, a hatalmi ágak gyengítése, a demokratikus viszonyok lekezelése ilyen elemek. Nagyon fontos része a folyamatnak, és az óvatlan állampolgár számára szinte felismerhetetlen társadalmi hatású, a politikai elit (vezetők) által, különböző rétegeknek, csoportoknak osztogatott kedvezmények, járulékok, lehetőségek halmaza is. Ez működik nagyon hatékonyan a hatalomépítés szempontjából ma a valódi társadalmi igazságosság és jóléti társadalom építése helyett.
A feudalisztikus jegyek tehát sajnos hangsúlyosak a politikai kultúránkban. Ez annak is köszönhető, hogy a társadalmunk nem érett meg valójában a demokratikus működésre.

Ebben a közegben különösen erős a hatása egy dominanciát mutató vezetőnek. Elég sok az úgynevezett autoriter személyiségű követője, akik az “erő” mellé állva, könnyen lenézi a gyengébbeket, a kisebbségbe szorulókat. Ezt gátlástalanul ki is használja egy vezető, illetve egy társadalmat irányító csoport a közösség megosztására, az autoriter személyiségek hozzájuk való kötődésének erősítésére. Többnyire ellenségképet gyártanak vélt vagy valós félelmeket keltenek és nagyítanak fel, és személyüket az egyedüli megoldásként, lehetőségként mutatják be.
Természetesen a dominanciára törő vezető hatalmát erősíti az opportunizmus, illetve egyfajta rajongás a karizmatikus vezető iránt, ami számomra szintén ijesztő mértékű hazánkban (minden vezetőt tekintve).

A társadalmunk egy túl nagy csoportja jól jellemezhető tehát azzal, hogy  szükségük van egy karizmatikus vezetőre. Sokan hisznek az erősebb több jogot érdemel elvben, támogatják a nacionalizmust, tekintélyelvűséget, jellemző rájuk a szexizmus és a rasszizmus. Nagy kérdés, hogy a vezető milyen úton indul el, és mennyire hatja át gondolatait a kontrolálatlan hatalom iránti sóvárgás.

Mindezeket felerősíti a magyar társadalmra jellemző individulaizmus.

Ehhez kapcsolódó gondnak látom, hogy a tanultabb, képzettebb rétegekre jellemző egyfajta kapitalista egoizmus, vagyis érzéktelenné válnak a társadalmi problémák, más rétegek iránt, ez is gyengíti e vezetőkkel kapcsolatos társadalmi kontrollt.

Nem megkerülhető probléma az sem, hogy - visszatérve a morálisan megkérdőjelezhető vezetőkhöz és csoportokhoz - sokan (de orbitálisan, galaktikusan, borzasztóan nagyon-nagyon sokan) egyszerűen képtelenek elemzően hozzáállni a társadalmi, gazdasági folyamatokhoz, nem tájékozódnak, nem ismerik fel a káros folyamatokat, nem látják azok következményeit. Ők a tudatlanok óriási halmazát alkotják (Amiről nem illik beszélni, mert mindenki felkapja a vizet. Könnyebb megsértődni, mint olvasni, tájékozódni, tanulni, fejlődni.).

Az egész ahhoz a folyamathoz vezetett, hogy ma Magyarországon nem tíz-húsz, száz ember van, hanem több tízezer, aki képes egy “Nem leszünk Ukrán gyarmat” molinó mögött vonulni, és van még 1-2-3 millió támogatója annak a szemléletnek, világlátásnak, hatalomgyakorlásnak, ami idáig vezetett.

Amikor egy általunk megbízott vezető nyilvánvaló hazugságokat terjeszt (és nyilvánvalóan tudjuk sokan, hogy tudja ő is, hogy hazugság), és erre a társadalom minimum harmada támogatólag reagál, elfogadja, és ezt a hatalmas halmazt tudatosan, számítóan egyben is tartják ezen a szinten (és nem felemelik, fejlesztik), felismerve és kihasználva a fentebb leírtakat (többek között), az egy mélypont egy közösség életében. Egy vezető ezekkel a követőkkel azt tesz, amit akar. Elárulhatja a szövetségeseit, szövetkezhet más wannabe diktátorokkal, spindiktátorokkal és tényleges diktátorokkal, mértéktelenül felerősítheti a nepotizmust…bármit. A fenhéjazás, cinizmus, hazugság termékeny talajra hull.
És ki kell hangsúlyozni még, hogy őt erősíti a tudatlanság. (Az ország sorsa az oktatásban, nevelésben, ismeretterjesztésben és szemléletformálásban, a középréteg példamutatásában dől majd el - de vesztésre állunk).
És különösen rémísztő, hogy nem tudsz mást választani, csak azt a személyt, aki maga is a fenti morális közösségből érkezett, és látod a jeleket arra nézve, hogy erősek ugyanazok a folyamatok körülötte, amelyek eljuttattak minket ide.
A fenébe!
Hogyan lehet összefoglalni tehát?
Nos, eljutottam oda, hogy egy félkarú, vak, agysérült cerkófra is leszavaznék, ha nyújt bármilyen esélyt a jelenlegi hatalommal szemben. Az esély egy hangyafasznyi, de esély. Talán. Mert itt tartunk.
Környezetvédelmet, esélyegyenlőséget, konszenzusos demokráciát, szociális biztonságot, széleskörű társadalmi részvételt, jóléti rendszert, jól működő egészségügyet és oktatást, valódi pluralizmust szeretnék. Egy egészséges társadalmat.

Ugyanakkor nem látok arra esélyt, hogy döntő változások lesznek, mert mi, itt élő emberek ugyanazok maradunk. Ugyanazon a morális szinten maradunk, ugyanúgy fogalmunk sem lesz a demokráciáról, és simán elhisszük azt is, hogy a Ganümédeszi Galaktikus Császárság rabszolgának fog elhurcolni minket és elveszi a 14. havi nyugdíjat. És az arrogáns, erkölcstelen embereknek ugyanúgy lesznek tömegesen követői továbbra is.