Salgótarján jövője nagymértékben attól függ, hogy hogyan viszonyulunk a minket körülvevő természeti környezethez. Ez az észak-magyarországi erdős táj a helyiek identitásának az alapja, képes mérsékelni a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, lehetőséget kínál a városnak arra, hogy átgondolja helyét és szerepét a világban, hogy kedvező társadalmi változások induljanak itt be, hogy egy élhető kis- vagy középvárosként határozza meg önmagát.

Salgótarjánnak eddig két nagy korszaka volt, szerintem.

Az első a várossá nyilvánítás időszaka, amikor az ipar kezdett fellendülni, amikor egyértelművé vált a térség gazdasági jelentősége, és amikor az első polgármester, Dr. Förster Kálmán és környezete egy halovány polgári világot épített a saras utcák, nyomortelepek árnyékában. Ekkor alapozódott meg nagyon sok minden.

Az emberek tehát önmaguktól nem változnak. Lehet, hogy lesznek páran, akik egy jurtában megpróbálnak környezettudatosan élni, de társadalmi, települési mértekben csak akkor lehetünk sikeresek, ha összefogunk és ezt értelmes, rátermett vezetők kezdeményezik és irányítják. Nem titok, hogy az összefogás eredménye, a jövőnk záloga bizony számos korlátozás lesz. Nem lehet más a túlélés kulcsa. Rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, ez lesz a lényeg.

Megtöltünk egy színes lufit fényekkel,csillogással, adventtel, fenntarthatatlan, de jól hangzó beruházásokkal, műanyag játékokkal, óriáskerékkel, flitterekkel, programokkal, kommunikációval, majd molyrágta cérnaszálon kikötözzük a szürke hétköznapokhoz. És ráemeljük a tekintetünket, fényképezzük, csodáljuk, tapsikolunk, Végre valami történik, hajtogatjuk. És nem nézünk a lábunk elé. Alá.

A cérna elszakad, és hasra esünk.

Az utolsó medvesi pajta sokáig kitartott, de a napokban nem bírta tovább a vizes hó terhét és összeomlott. Évek óta romos volt már, de most egy utolsó sóhajjal megadta magát a reménytelenségnek. Szerencsére nem tavaly történt, mert akkor egy igazi ünnepi összeomlásnak lehettünk volna tanúi (talán még a programfüzetbe is befért volna), így csak csendben, szépen megüzente nekünk, hogy ennyi volt. Ennyi volt, Salgótarján.

Salgótarján története a rendszerváltástól kudarc. Mindannyiunk kudarca.
Egy város története nem a beton, aszfalt, házak, járdák története, hanem az embereké.
A város tőlünk város, a mi igényeink, döntéseink, választásaink és tetteink teszik naggyá vagy sorvasztják el.
Salgótarján Nógrád megyében, az észak-magyarországi régióban, a szlovák határ mellett agonizál.
A térség egyike a legszegényebb, legelmaradottabb Európai Uniós régióknak.

Csak tűnődöm, és nem akarok senkinek a lelkivilágába belegázolni.

Azon gondolkodom, hogy elég volt-e száz év ahhoz, hogy kialakuljon a salgótarjáni polgár, hogy kialakuljon egy, a történelmünkhöz kötődő salgótarjáni önkép és identitás? Hogy vannak-e közös nevezők, közösséget építő győzelmek, traumák… Persze, hogy vannak, de ezek vajon méltó, vagy legalább hangsúlyos helyet foglalnak-e el a helyi társadalom közös emlékezetében?

A Modern Városok Program kapcsán 2017. március 21-én Salgótarjánban járt a miniszterelnök.
A tárgyalás utáni sajtótájékoztatón Orbán Viktor fényes jövőt ígért a magát vesztesnek érző városnak. Sok ígéret elhangzott. Szóba került a városközpont megújítása (amelyet a város polgáraira és vezetőire bízott és forrásokat ígért hozzá), a barnamezős területek felszámolása és egy 22 milliárdos csomag is turisztikai fejlesztésre.

Elterjedt tévhit az, hogy Salgótarjánt a turizmus fogja kihúzni a bajból, az lesz a megoldás a gazdasági és társadalmi problémáinkra. Nos, nem, belátható időn belül valószínűleg nem.

Az embereken múlik majd minden, és nincs jó hírem.

Évek óta kiemelem, hangsúlyozom, kérem, amíg lehetett, terveztem, de most is kardoskodok mellette, hogy Salgótarján térségében ökoturizmus fejlesztésére van szükség, fenntartható turizmusra.
Úgy tűnik, hogy az üzenet részben átment és már egyes fórumokon lehet hallani az ökoturizmusról, de szerintem ez még csak egy álarc, egy ürügy, egy fedősztori.
A lényeg a részletekben rejtőzik.

A napokban egy beszélgetés témája volt a salgótarjáni klímastratégia. A nyilvánosság elé tárt anyagot háromszor is elolvastam. Nagy általánosságban elmondható, hogy vázlatosan, elnagyoltan megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyek alapján alá lehet majd írni, el lehet fogadni, kötelezően hozza az elvárt paneleket, többnyire nem lehet vitatkozni a következtetésekkel sem. Mehet a 20 millió.
Na, annyit azért nem ért.

Ez a sok lapostető lényegében egy sivatag.
A világban már számos előremutató példa van arra, hogy új lapostetős épület kivitelezésére csak akkor adnak önkormányzatok engedélyt, ha az zöldtetőként kerül kialakításra.
Mire is jó egy zöldtető?

Milyen legyen Salgótarján polgármestere? Egy tarjáni önkormányzati képviselő tette fel e kérdést a Facebook-on, hogy szerintünk milyen legyen Salgótarján polgármestere, milyen tulajdonságokkal bíró személyt látnánk szívesen?

Elkerülhetetlenül sodródok időnként abba a helyzetbe, hogy Salgótarján és a turizmus kapcsán írnom kell valamit. No, nem más kényszerít rá, hanem inkább egy belső kényszer ez. Valószínűleg sem a motivációm, sem a mondanivalóm senkit nem érdekel valójában, mert szinte mindenkinek van már elképzelése, hogy mit kellene… csinálnia másoknak.

Nem is terhelném különösebben a nagyérdemű olvasóközönséget, ismerőseimet ezzel, csak nem igazán szeretném mindenkinek külön elmagyarázni az indokaimat, és nem szeretném, ha majd a jövőben bármilyen kapcsolatba hoznának azzal, ami még március 31-ig a munkám, és az egyik fontos állomása volt az életemnek. Bizonyos okokból nagyon fontos.

Nagy az öröm most a salgótarjáni MSZP-nél.Igaz, hogy nyertek, de még nem győztek. Szóval, most jön a neheze, vagy „most jön még a feketeleves”, szedné elő a Fidesz ezt a Gárdonyi idézetet. Szívesen, kedves kreatívok (részben vagy egészében szépen elbaszarintottátok Simon Tibor várossal lélegző és álmodó polgármesteri vágyait)!

Február 28-án újra választ Salgótarján. Mint olvasom, kemény csatákra készülnek az érintettek... Az érintettek? Kik is azok? Gondolom, a pártok lehetnek. Vagy nem?Mintha természetes lenne, hogy a polgármester-választás abból áll, hogy a pártok kiválasztják a számukra legalkalmasabbnak tűnő figurát és odalökik elénk. Nesztek, rá kell szavazni!