Apró észrevételek

Nemrég hírként olvastuk, hogy a salgói térségben (is) felújították a tanösvények tábláit, az erdei tornapályát, illetve egy másik program kapcsán majd a salgói várban is lesznek fejlesztések.
Ez a tábla felújítás nekem korábban vesszőparipám volt, és azt gondoltam, de jó lenne ebben közreműködni, akár önkéntes munkában is. Ugyanis elég sokat foglakoztam ismeretterjesztéssel, ismeretterjesztő programokkal, és a tapasztalataim alapján szívesen segítettem volna a lakóhelyem környékén a táblák átnézésében és felújításában.

Mindezt most nem Facebook kommentben írom meg, mert abból csak hangulatkeltés lenne, hanem a honlapomon, bár nem tudom, hogy van-e jelentősége a dolognak. Mindenesetre arra jó, hogy kicsit átadjam azt a szemléletet, ahogy én látom a dolgot, és felhívjam a figyelmet arra, hogy lehetne máshogy is szervezni, megvalósítani ilyen munkákat.
Nem bántani, vagy kritizálni akarok ezzel, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy milyen problémákat látok a folyamatban. Mivel ez a személyes véleményem, nyilván nem kell vele egyetérteni, de azért szerintem vannak pontok, amiben lehet még fejlődni.

Általánosságban elmondható, hogy bár a földtani szövegek alapjai szakmailag jók, hiszen a legjobb szakértő munkája alapján készült, de összességében a táblákon túlírt, sokszor egyetemi szinten átadott információk rosszul tördelt és tagolt szövegben, stilisztikai hibákkal, hiányzó írásjelekkel, és néha elég rossz mondatokkal, magyarázó ábra nélkül szerepelnek. Nem hiszem, hogy alaposan át lettek olvasva a szövegek. Különösen bántó a tagolás hiánya, a tördelés hibája, ami az olvashatóság, értelmezés kárára megy.
Az erdőkkel kapcsolatos táblák nem természetvédelmi szemléletmódot tükröznek egy kiemelt természetvédelmi helyszínen, kiránduló központban, hanem az erdőgazdálkodást erősítik. Néhány tábla szövege olyan helyszínre hivatkozik, ami nem annak a közvetlen közelében van, illetve nehezen található.
Összességében nem egy korszerű szemléletformálást látunk, olvasunk.
Javaslom, hogy erre egy rendes stratégia mentén, korszerű ismeretterjesztésre koncentrálva a jövőben át kell gondolni, hogy mit helyezünk ki és hová, milyen üzeneteket kívánunk átadni stb.

Na, részletek a teljesség igénye nélkül:

Itt rendesen keverednek a dolgok. Egyrészt mára már szemléleti és jogszabályi háttér is más, a folyamatos erdőborítást biztosító eljárások beépültek az örökerdő üzemmódba. Aztán, ha természetvédelmi rendeltetésű az erdő, akkor miért baj, ha kidől egy fa, illetve miért nem lehet a természetes felújulásra bízni ezt a folyamatot? Hiszen a holt faanyag pontosan az erdei élővilág sokszínűségéhez, az erdő természetes életéhez járul hozzá. A cél az lenne, hogy az olyan védett erdőkben, mint a salgói is, teljesen más szemlélettel gazdálkodjanak.

Szerintem az ismeretterjesztő tábláknak szinte kizárólag az erdei életközösség bemutatását, az erdők védelmét kellene ezen a helyszínen tartalmazniuk, és nem a gazdálkodás magyarázatát. Nem is beszélve arról, hogy amit látunk, az nem nevezhető szálalásnak, de léknek is nagy. Egy lék kb. max. 30x50 méter, de védett területen, illetve ilyen fontos turisztikai térségben illene ennél kisebb lékeket alkalmazni. Amit ennél a táblánál látunk az erdőben, az nem lék, szerintem. Több.
A szöveg ezen a táblán is összefolyik.

A táblán említett lék egy része, ami belefért a képbe.

Jó, ezt kijavították, de először rossz margóval kerülteki ki a táblák. Egy pontos felmérés ezt megelőzhette volna.

Javított tábla, kicsit jobb margókkal, de azért illett volna átírni a szöveget, ugyanis a Salgó-nyeregben vagyunk valójában, mégis ezzel a mondattal kezdődik: Üdvözöljük Önt a Mese-völgy (Várberek-patak völgye) bejáratánál. Nem, ez nem ez a helyszín!
A szöveg megint összefolyik.
Ismeretterjesztő szövegben lehetőleg nem kellene leírni, hogy rekreáció, vannak magyar megfelelői is (egyébként is túl sok a táblákon a szakkifejezés, idegen szó).
Ráadásul a Mese-völgy nem a hely neve valójában annak a területnek sem, amire utal (ahol áll a tábla, annak meg végképp nem).

Egy pont minimum hiányzik. A bekeretezett mondat nekem furcsa. A Petőfi-legenda nem élő legenda, ráadásul, ha már írunk a patkónyomról, akkor a tisztelt érdeklődő kíváncsi lenne rá. A mai ismereteink szerint a csel lehet, hogy csak legenda, erre érdemes lenne utalni. És egyébként nem emléktábla örökítette meg a látogatását, hanem a helyi közösség egy emléktáblán.
Salgóvára egybeírva, pedig nem kellene.

Már azt hittem, itt nem lesz hiba, de sikerült egy új fogalmat kreálni :) Nekem egyébként volt egy munkatársam, aki minden hibát azonnal kiszúrt, mert -bevallom - én is felületesen olvasok. Véglegesítés előtt háromszor is át kell olvasni mindent, át kell olvasatni másokkal is.
Erről a tábláról nagyon hiányoznak az ábrák egyébként.

Szerintem Várberek-patak, Salgó vára. Illetve a helyekhez vezető turistajeleket érdemes lett volna ábrázolni még.

Szerintem az nagyon nagy baj, hogy a tanösvényen a gazdálkodás hangsúlyosabb, a fák gazdasági haszna kiemeltebb mint az ezrdők ökológiai, természetvédelmi, közjóléti szerepe. A salgói erdőben nem a fák faipari jelentőségét kellene kidomborítani.

Semmi, semmi, csak szerintem nem ívben kanyarog, hanem, mondjuk, ívesen vagy ívekben… Többek között.
Néhány mondat tartalma lehetne pontosabb, könnyen értelmezhetőbb.

Tördelési probléma. Hol látható? Olyan, mintha az előző mondathoz tartozna, annak a bekezdésnek a része lenne. Mi van? Hol? Szerintem ez nehezen befogadható, értelmezhető így. Ráadásul a kincskeresésre való felhívás nem ad feltétlenül sikerélményt, mert egy átlagos érdeklődő nem fog sok ilyet találni.

Eresztvény és a Dornyay más helyszínen van, több száz méterre innen. Csak arról írjunk a táblán, ami az adott helyen látható, tapasztalható. Szerintem. Így ez (is) egy túlírt tábla. Erről a rétről, tisztásról lehetett volna többet, érdekesebb dolgokat is írni, a Dornyay szöveg pedig legyen a Dornyaynál.

Az erdei infrastruktúrában visszafognám a betonozást, de ez ízlés kérdése.